Az Eurostat 2026. szeptember 29-én tette közzé a 2024. évi élelmiszer-hulladék statisztikát. Az Európai Unióban 57,9 millió tonna keletkezett, 0,7 %-kal több, mint 2023-ban (57,5 millió tonna). Ez évente mintegy 129 kg lakosonként, az ehető és nem ehető részeket együtt számolva.
Hol keletkezik
Az Eurostat a teljes mennyiséget az élelmiszerlánc szakaszai szerint bontja:
- Háztartások: 53 % (mintegy 69 kg lakosonként)
- Élelmiszer- és italgyártás: 19 % (25 kg)
- Éttermek és vendéglátó szolgáltatások: 12 % (15 kg)
- Elsődleges termelés: 8 % (10 kg)
- Kiskereskedelem és egyéb forgalmazás: 8 % (10 kg)
Az 57,9 millió tonna tizenkét százaléka évente nagyjából 6,9 millió tonna éttermekből, szállodákból, üzemi konyhákból, kórházakból és más vendéglátó egységekből. Az EU lakosságára elosztva ez szerény 15 kg fejenként; azokban a konyhákban összpontosulva, ahol ténylegesen keletkezik, ez az ételmaradékok napi árama, amelyet tárolni, elszállíttatni és megfizetni kell.
Miért fontosabb az irány a számnál
A felülvizsgált hulladék-keretirányelv, amely 2025. október 16. óta hatályos, kötelező célt tűz ki: 2030. december 31-ig a kiskereskedelem, az éttermek, a vendéglátás és a háztartások élelmiszer-hulladékának fejenként 30 %-kal kell csökkennie a 2021–2023-as átlaghoz képest (a feldolgozásban és gyártásban 10 %-kal). 2024 az első év e referencia-időszak után, és a szám nőtt, nem csökkent. A tagállamoknak 2027. június 17-ig kell átültetniük az irányelvet; az egyes üzemeltetők kötelezettségeit olyan nemzeti szabályok határozzák majd meg, amelyeket a legtöbb országban még írnak.
Három tagállam, Németország, Bulgária és Románia nem szolgáltatott 2024-es adatot; az Eurostat az EU-összesítésben az utolsó rendelkezésre álló értékeiket használta.
Ehető és nem ehető
Az Eurostat száma az ehető élelmiszert és a nem ehető részeket egyaránt tartalmazza: héjak, csontok, kagylóhéj, kávézacc. Egy konyha számára ez a különbség lényeges. Az ehető hányadot tervezéssel, adagolással és készletgazdálkodással lehet csökkenteni. A nem ehető hányadot nem lehet eltervezni; minden kiszolgált adaggal keletkezik, és kezelni kell.
Mit vihet ebből magával egy konyha
Először mérni. Kiindulási érték nélkül a csökkentési cél értelmetlen, és az EU módszertana ((EU) 2019/1597 felhatalmazáson alapuló határozat) mért tömegre épül, nem becslésekre. Két hét alatt, minden konyhát elhagyó edény lemérésével olyan szám áll elő, amelyet egyetlen országos átlag sem pótol. A Griffon digesztorok beépített mérleggel rendelkeznek, amely minden betöltést rögzít; a tömegadatok az üzemelés melléktermékeként gyűlnek.
A megelőzést el kell választani a kezeléstől. A túltermelés és a tányérmaradék a tervezés szakaszában csökkenthető. A héjak, csontok és megromlott készletek nem; náluk csak az a kérdés, hogyan kezelik őket. A kukás gyűjtés tárolást, szagot, szállítást és tonnánkénti díjat jelent, amely a fenti számokkal együtt nő. A keletkezés helyén végzett aerob digesztió az ételmaradékokat folyamatosan vízzé, szén-dioxiddá és oldott vegyületekké bontja; a szűrt folyadék a meglévő lefolyón távozik, a bevezetés feltételeit a helyi csatornaüzemeltetővel kell egyeztetni. Nem marad semmi szilárd, amit el kellene szállíttatni.
A két számot a jelentésben külön kell tartani. Statisztikailag a helyben kezelt maradék továbbra is keletkezett élelmiszer-hulladéknak számít; a digesztor nem csökkenti azt a számot, amelyet a konyha bejelent. Ami változik, az a mérés utáni rész: nincs elszállítási szerződés, nincs szállítás, és a mért szén-lábnyom kezelt tonnánként mintegy 21,4 kg CO2e, szemben a termikus szárítás nagyjából 346 kg CO2e értékével (Zágrábi Egyetem, Geotechnikai Kar, 2022).
A 2030-as számtan
Harminc százalék hat év alatt nagyjából évi 5 %, minden évben, mostantól kezdve. A 2024-es adatok szerint az EU egésze még el sem kezdte. Azok a konyhák, amelyek mától mérnek, tudni fogják, hol állnak, mielőtt a nemzeti szabályok megérkeznek; a többiek akkor tudják meg, amikor azok megérkeznek.
Kapcsolódó: a kötelező uniós célok magyarázata · szárító vagy digesztor · méretezési kalkulátor.
Források: Eurostat, „Food waste in the EU: 129 kg per person in 2024”, 2026. szeptember 29. (env_wasfw adatkészlet); a 2008/98/EK irányelvet módosító (EU) 2025/1892 irányelv; a Bizottság (EU) 2019/1597 felhatalmazáson alapuló határozata; Zágrábi Egyetem, Geotechnikai Kar, 2022.